A kampány és a választás utánra egy anekdota:
„Reggel megyek a boltba és látom, hogy az oszlopokon fent a szél lenget valami hirdetést, ami olcsóbb szemétszállítást reklámozott. Mondtam is rögtön a fiamnak, hogy de jó lenne, ha meg lehetne velük oldani valamivel kevesebbért a szemét elszállítását. A fiam ezen nevetett és mondta, hogy anyu, ez a szocialisták kampányának eleme, ez a programjuk része. Ja, az mindjárt más, mondtam. De hát végül is ők is egy cég.”
Egy-két hét mindig kell, mikor aztán valami kiveri a biztosítékot. Akkor megint írok, és utána egy-két hétig nyugi van. Jó terápia ez.
Nem akarok olyan lenni, mint abban a reklámban a papa, aki azon kesereg, hogy hol vannak azok a régi jó dolgok, amik ma nem találhatók már, de sajnos egyet kell értenem vele, legalább két dolog hiányát illetően. Az egyik a Leo jégkrém, nem tágya a posztnak, illetve a Boci csoki, ami úgy tűnt el, hogy közben itt van.
Ugye jött a rendszerváltás, és a szerencsi csokigyárat úgy adták el bagóért, és a témánál maradva vitték is, mint a cukrot. A sok vacak csoki közzül azonban kimagaslott egy, mégpedig a Boci. Emlékszek, kicsi koromtól kezdve ha nagyszüleimhez mentünk, vagy onnan átbattyogtunk dédszüleimhez, akkor valamelyikőjük biztosan adott egy táblával. Ilyet:
Ez a halványkékes, sztaniolos megoldás, meg a benne megbújó csoki, meg az illata, na az ami nagyon hiányzik. Ugyanis a mai Boci, fájdalom, nevén kívül semmit nem hagyott meg abból az időből. Jelenleg Csehországban gyártják, íze is olyan távol áll az eredetitől, mint ide Csehország.
Ez:
Higgyétek el, nagyon belémégett az az íz és illat annak idején. A régi Boci megszűnése óta egyedül a teljesen hétköznapi Cadburry’s csoki tudta hozni megközelítőleg azt az ízvilágot, amit a Boci tudott. És erre mit látok pár napja? Boci csokit, limitált kiadásban. A csomagoláson egy agy grafikus pecsét, hogyaszongya: „Nyolcvan év tapasztalatával”., de ami szíven ütött, az a korai dizájn volt. Halványkék ég és barna boci. Na gondoltam, et ki kell próbálni.
A csomagolás alapján ez is cseh termék, azonban az íz és az illat… mint a régi.
A jóízű elfogyasztás után tisztelettel kérdezem, hogy hova süllyesztették el a receptet? Miért kellett húsz évet várni az előhozatalával? Miért kell azt az ízetlen cseh csokit nyammogni? Illetve nem kell, rendben. És egyáltalán, hogy merik ráírni, hogy nyolcvan év tapasztalatával, hisz a gyárral együtt kapták a receptet is, ami annyira jó volt, hogy nyomban elüllyezették, és jöhetett a mindegyik táblában egy jó pohár tej van…
Tudom, a multi cinikus gőgje.
Úgy döntöttem, hogy a kisbetűvel írom a magyar dal napját. Az alábbiakból remélem kitűnik miért teszek így.
Belekezdhetnék abba, hogy mi a története ennek a napnak, meg hogy miért kerül megrendezésre, de ezek a történetek számomra hihetetlenek és egyben hiteltelenek. Persze utalni fogok eseményekre, neveket is említek majd.
A magyar dal napja, a továbbiakban legyen mondjuk mdn, egy ügyes marketinggel felturbózott műanyag valami. A marketing azért ügyes, mert név van mögötte, Presser Gábor találta ki ezt az egészet, és hosszú idő alatt jutott el idáig a rendezvény. Állítólag a cél a magyar zene népszerűsítése, a magyar zene terjesztése, megismertetése az emberekkel. Kétségkívül alakul a dolog, azonban van itt a háttérben egy szörnyű sejtelmem, amit mások is emlegetnek. Forrást nem tudok linkelni, mert ez szájhagyomány útján terjed, de most megosztom. A lényeg az egész mögött az, hogy a szerzői jogokból eredő bevételek kezdenek megcsappanni, és kellett egy olyan esemény, akármi, amivel újabb löketet adtak a háttérintézményeknek, szervezeteknek, amik viszont komoly összegekkel honorálják viszont a nagy neveket. Említsük is meg gyorsan példa szintjén ilyen szervezeteket: MAHASZ, Artisjus, és még pár díszes társaság, amiknek működése valahol a kvantumfizika és a jog határmezején található.
Tudjuk, hogy évek óta döglődik a magyar zenei piac, összhangban a nemzetközi zenei piaccal, azonban a hazai megmondóemberek anyagi, presztizs és mindenféle egyéb okokból féltik egzisztenciájukat, és foggal-körömmel ragaszkodnak egy olyan rendszer fenntartásához, amit még értenek, vagy érteni vélnek. Ennek a korhadó rendszernek az eltakarására kiválóan alkalmas egy ilyen rendezvény. De menjünk mélyebbre.
Hallottam olyanról, ez már idei szervezés, hogy a pesti szervezők közül lejött vidékre egy kontakt, semmit nem tudott a helyi zenekarokról, semmit nem tudott a helyi viszonyokról, de osztotta az észt és eléggé érdekes stílusban vágta vissza a fellépők díjait, majd a végén még ő volt felháborodva, hogy a fellépők miért nem ingyen lépnek föl az mnd-én? A kérdés azért érdekes, mert egy bank is a rendezvény mögé állt, az FHB az egyik fő támogatója volt a rendezvénynek. Vajon a hangosítók, a fénytechnikások stb. is hasonló kérdésekkel találkoztak? Tudni kell, hogy egy ilyen rendezvényhez nemcsak a zenészek, énekesek kellenek, hanem színpadtechnika, világosítás, hangosítás, aztán étkezések, öltözők biztosítása, szállás, közterület használati engedélyek stb, stb.
Tavaly, bárki bármit mondjon a rendezvényről, alapos pofára esés volt, az idei talán valamivel jobban sikerült. Tavaly kongott az ürességtől minden fellépés helyszíne, idén Egerben azért már voltak jócskán. Akkor a kérdés az, hogy a reklámok miatt gyűltek össze az emberek? Akkor pedig a reklámokra kellett a sok támogatói pénz? Mindenesetre a szervezők jó érzékkel találták meg a Csík Zenekart, és tagjait külön is, mint olyan együttest, aki jól tudja képviselni mindazt, ami a mai magyar zene, olyan értelemben, hogy önmagában képes felmutatni elég sok műfajt, műfaji elemet, éneket. Ugye népzene, jazz, Quimby feldolgozások, Dresch Mihály, Lovasi és most már Presser Gábor is. És ekkor verte ki a biztosítékot nálam a rendezvény.
Zenei eredményeit nem megkérdőjelezve tisztelettel kérdezem, hogy egy olyan ember, aki harminc éve a népzene felé sem szagolt, most hogy került a Csík Zenekar repertoárjába? Nem az zavar, hogy a Csíkkal, mert az az ő elképzelésük, abba semmi beleszólása senkinek, de Presser kábé úgy tartozik ebbe a társaságba, mint a szomszéd lépcsőház közös képviselője a családi fotóra. Semmi köze hozzá, modoros és mindenekelőtt elgondolkodtató. A Csík Zenekarnak van talán ma Magyarországon egyedül akkora nézettsége és ismertsége, ami milliós nagyságrendet jelent, gondolok most a youtube-ra. Nem kell hozzá nagy üzleti érzék ezt meglovagolni, annál nagyobb arc és vastagbőr ahhoz, hogy mindezt felhasználva meg lehessen lovagolni ezt a hullámot is és még egy kicsit kitolni a rendszer élettartamát – utalok itt a fentebb említett korhadó rendszerre.
Elmélkedés után azonban említhetem a gyakorlati megvalósítás problémáit, szem előtt tartva a pozitívumokat.
Most nem az a lényeges, hogy a megvalósulásig milyen szervezési események történtek, inkább az a lényeges, hogy milyen volt ez az mnd Egerben. Mindenki hype-olta itt a rendezvényt, napokkal előtte, óriásplakátokon, magazinokban és azok hátoldalán, rádió-spotokban, egyszóval alig lehetett ember a városban aki nem tudott volna valamit erről a tervezett rendezvényről. A nagy napon fellépők, koncertek követték egymást, még párhuzamos rendezvény is volt, párhuzamos koncertekkel, szóval komoly felhozatal volt városszerte – Dobó téren, Széchenyi utcán és az érsekkerti pavilonban. Ekkora tömeget én ritkán láttam, megkockáztatom életemben nem láttam ekkorát Egerben. Az emberek vidáman, néhol sietve mentek a fellépések között ide-oda, kezükben bor, vagy a kedvesük keze és alig várták, hogy menjen a zene. Áramlott a városban az embertömeg és az energia, remélem ebből azért leszűrnek valamit a szervezők, vagyis hogy nem árt a rendezvényeket széthúzni, nem csak a Dobó térben gondolkodni. Zseni volt az a kereskedő, aki nyitva maradt ekkor, mert hülyére kereshette magát, mivel a hömpölygő ezrek, tízezrek elvertek egy-két forintot.
A zenei felhozatallal sem lehetett alapvetően semmi baj: egri fellépők mellet máshonnan is jöttek fellépők, mondjuk a fő fellépők a Dobó téren konkrétan nem egriek voltak, de sebaj. Volt könnyedebb, volt zúzósabb, volt népiesebb és volt elgondolkodtató zene és dal, vagyis mindenki megtalálhatta a kedvére valót, és a rendelkezésre álló programból összeállíthatott egy ütős estét.
Aztán sikerült az egész estét meg napot lehúzni a wc-be, sok ember munkáját értékelve ezzel. Már sokat rágódtam magamban, hogy ez a város, illetve lakói milyen értékrenddel vannak felvértezve, de ami történt az megismételhetetlen. Oké, az azért némi szervezői felelősséget jelent, hogy a Dobó téren jókora csúszás volt az időben és igen csak későn kezdődhetett a záró fellépés. Az sem volt szerencsés, hogy a Széchenyi utcai színpad nem a Csíky utca sarkánál állt, de hogy a városlakók a rendőrök kezébe tették a programzárást…
Miért nem tudja kezelni a városvezetés azt a lehetetlen állapotot, hogy egy valamirevaló rendezvényt nem lehet tartani a városban, mert rögtön rendőrért kiáltanak, miért nincs szabályozva a zajszint, a fellépési lehetőségek, időintervallumok, miért nincs koncepció ilyen irányban? Lehetne élhető, kulturálisan sokszínű belváros, lehetne éppúgy ilyen Szépasszony-völgy, de úgy látszik egy-két helyi lakos telefonja – talán szavazata – többet ér, mint egy papírra fektetett kulturális koncepció, abban jól leírt rendezvényszervezési résszel.
Saját véleményem pedig megerősítést nyert, hogy a város egyes lakói soha a büdös életben nem lesznek képesek toleránsan viselkedni. Egy kisebbség tartja fogva túszként a várost, és az ilyen rendezvényeket. Kellene valami megoldás, valami túszkiszabadító alakulat, vagy egy közvetítő, vagy a költözés.
Így aztán a "magyar dal napja" és a "magyar dal fővárosa" is, mint név kisbetűs marad nekem.
SAJTÓ
Csak alakul valami, ha lassan is:
Az LMP jelenlegi formájában nem támogatja a fatüzelésű fűtőmű építését
Az LMP, mint a zöld értékek képviselője örömmel látja, hogy az EVAT Zrt. hosszú idő után alternatív megoldást választott a felsővárosi távfűtés biztosítására, ugyanakkor a jelenlegi terveket átgondolatlannak, a megvalósuló beruházást pedig környezetszennyezőnek, egészségkárosítónak és pazarlónak tartja. A Lehet Más a Politika az ilyen fajsúlyos kérdésekben elengedhetetlennek tartja a civilekkel, a lakossággal és az ellenzéki pártokkal való egyeztetést. Jelen projekt esetén ez mind elmaradt.
Az LMP helyi csoportja szerint a tájékoztatás hiánya mellett további probléma az, hogy semmilyen hatástanulmány nem készült arról illetve nem került nyilvánosságra, hogy hogyan fog működni a fűtőmű, milyen lesz a szennyezőanyag-kibocsátás, mekkora forgalomnövekedés várható a környéken, és mindez mennyibe fog kerülni a fogyasztóknak hosszútávon. Arról sem készült semmilyen felmérés, hogy milyen alternatív lehetőségei vannak a városnak.
Az egymással is ellentmondó közleményekből az látszik, hogy az önkormányzat és az EVAT Zrt. nincs tisztában a beruházás várható környezetre gyakorolt hatásával. A városvezetés megközelítőleg 600 tonna/éves széndioxid kibocsátást tervez. Ludányi Csaba az északi városrész LMP-s – geográfus végzettségű – képviselőjelöltje szerint „A fűtőmű széndioxid kibocsátása a legoptimistább számítások szerint is a közölt adat hetvenszerese(!)”.
Az LMP ellenzi, hogy a város az energiaigényét a körülöttünk található nemzeti park erdeiből fedezze, ez nem fenntartható megoldás, ráadásul a fa iránti kereslet növekedése a fa árát is emelni fogja, így a távfűtés díjának csökkenése illetve alacsonyabban tartása sem biztosított.
„Tisztában kell lenni azzal, hogy a fűtőmű éves felhasználása 24.000 tonna fa, ami a lakótelep közepén kerül elégetésre, vagyis a légszennyező anyagok – amik a fatüzelés esetén a gázfűtéshez képest két, háromszoros mennyiségben szabadulnak fel – helyben és azonnal a levegőbe fognak kerülni ott, ahol emeletes házak, játszótér illetve sportpályák helyezkednek el” – tette hozzá Ludányi Csaba.
A Lehet Más a Politika egri csoportja szorgalmazza, hogy az önkormányzat vezetése értelmetlen kapkodás helyett a lakosság és a civil szervezetek bevonásával vizsgálja meg, milyen lehetőségei vannak a városnak a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére, a spórolásra, illetve a gázfüggőség csökkentésére, illetve kéri, hogy a számításokat, létező tanulmányokat hozza nyilvánosságra.
Alternatív energiaforrásként meg kell fontolni a napkollektorok és a Magyarországon és Egerben is igen jelenős geotermikus energia alkalmazását. Az alternatív energiaforrásokon túl az LMP hatalmas lehetőségeket lát az energia pazarlásának megszüntetésében. A hőszigetelés fejlesztése, valamint a lakásonként külön fogyasztásmérő és szabályozó berendezésekkel a lakosság sokkal többet spórolhatna, hiszen a legolcsóbb energia az, amit nem használunk el.
(vettem a bátorságot és átmásoltam a szöveget ide, innen)
Kíváncsian várom a fejleményeket.
.jpg)
Shapat Terror próbán voltam. Illetve voltunk. Bevallom, eddig elég távol állt tőlem, hogy stoner metal hanganyagot hallgassak, de e naptól megváltozott a véleményem. Vagyis hát annyira azért nem változott meg, hogy csak azt hallgassak, de felébresztett bennem valami atavisztikus, na jó, középiskolás korombeli emléket. A hangzás és az élmény tiszta Soundgarden, tiszta Black Hole Sun, de mivel a mélynyomótól és a többi ládától kábé három méterre ültem totális sújtólégnyomásos traumát szenvedve passzírozódtam bele a fotelbe…
.jpg)
Tiszta élvezet, valahol már éreztem ilyet, amikor a hangerő további energiákat mozgósít és felturbózza az élményt, már-már tudatmódosult állapotot idéz elő, a kimért riffek pedig gyengéd ütvefúróként fésülik ki a barázdákat az agyamból. A zárt tér átmeneti halláskárosodást okozhat, azonban meg kell hallgatni a bandát nyílt terepen is, amit pedig pontosan a Magyar Dal Napján lehet megtenni.
A Magyar Dal Napjáról amúgy is van saját véleményem, majd komplex posztot fogok írni az élményekből!
És egy klipp:
Egyszerűen ez már a töketlenségnek, a nemtörődömségnek és a cinikus le-se-szarásnak valami olyan mementója, ami nélkül már elmenni szó és kép nélkül lehetetlen.
Valami hihetetlen, hogy évekkel ezelőtt felújították az akkor eléggé rossz állapotú lépcsőt az Expressz étterem előtt, és hogy a felújítást követő télen két nap alatt fagyott szét a munka eredménye. Aztán hosszú hónapokig civakodtak az érintettek (önkormányzat vs. vállalkozó) hogy hogyan tovább, ki fizeti a javítás javítását. Aztán tessék. Lassan eltelt egy év és most már senkit nem érdekel, hogy szétrohad, fagy vagy szárad vagy hogy a víz mossa szét a lépcsőt.
Városgondozás, ja.
Már megint megelőztek a szentimentális emlékeim közreadása tekintetében, ugyanis egy helyi tollnok már megírta véleményét a Dobó tér rekonstrukciójával és azon belül a Kisfaludi lovas szobor áthelyezésével kapcsolatban. Amúgy jók az érvei, 100%-ig egyet értek vele.
A szentimentalizmushoz visszatérve: a minap kérdezték tőlem, hogy akkor én hogy látom ezt a szobor áthelyezősdit? Mondtam, hogy engem szakmai, racionális érvekkel akármiről meg lehet győzni, és azoknak ellentétjeiről is, de ha falhoz állítanának és döntenem kellene, akkor aza az emlék ugrik be, hogy milyen jó is volt ott mászkálni a lovak között, meg csimpaszkodni. Igaz anyu vagy apu karja leszakadt, mire felraktak bennünket, így külön öröm volt, amikor már magunk fel tudtunk kapaszkodni a talapzatra.
Ez még ugye nem érv, mert hát bárhol lehet az a szobor és ugyan úgy lehet mászkálni a lovak között, akár áthelyezve, akár anélkül, sőt a Dózsa György téren még emelvényre sem kellene lépni. Ami kimondottan zavar az az, hogy hogyan lehet ilyen elvtelenül, rosszindulatúan és cinikusan kihasználni ezt a szobrot holmi politikai csatározásokra. Ügyes mindenesetre, de azért mégis úgy gondolom, hogy kampánytémává emelni egy dolog, de igazi, helyi népszavazásra kellene bízni a dolgot. Ott aztán nincs kecmec, az ikszek majd eldöntik a kérdést. Nincs a kérdőív kitöltése során nyomásgyakorlás, nem tudják kihasználni a választókat, a helyi lakosokat sem.
Úgy terveztem, hogy majd jól beszámolok az egri bormustrán történtekről, aztán meggondoltam magam. Ez nem egy humorblog, nem is akarom azzá tenni, de egy napokban érkezett levél feltette az i-re a pontot, mire úgy gondoltam, hogy meg kell osztanom.
Biztos találkozott már mindenki a Reader’s Digest hazai munkásáágának eredményeivel, azon túl pedig – vagy hát akár attól függetlenül is – a kiterjedt levelezésükkel és adatbázisaik kreatív felhasználásával. Szóval érkezett egy levél, hogyaszongya (karakterhű leszek):
„FONTOS INFORMÁCIÓK, KEDVES XY!
A MAGYARORSZÁGON ÉLŐK 97%-ÁT, AZ ÖN KÖRZETÉBEN PEDIG A LAKOSSÁG 93%-ÁT KIZÁRTUK ORSZÁGOS AJÁNLATUNKBÓL, ÍGY ŐK NEM KAPJÁK MEG FONTOS LEVELÜNKET A KÖVETKEZŐ 7 MUNKANAPON BELÜL.”
némi blalbla, aztán így folytatja:
„Az elkövetkező pár napon belül (a kézbesítéstől függően 5-7 nap) kézhez fog kapni egy bordó borítékot, mely egy REF.: 011 felirattal lesz ellátva. De ami a legfontosabb: e boríték tartalmazza Döntős Sorsolási Számát, melyet ha visszaküld, esélye nyílik megnyerni 25. nyereményjátékunk Fődíját.”
Magamban felvetődött pár kérdés…
1. Honnan a büdös francból találnak meg engem? Kétségtelen, hogy annak idején elkövettük azt a hibát, hogy előfizettünk a kiadványra, de azóta párszor nomádkodtunk… ráadásul néha a viccek sem érik el a Heves Megyei Hírlap vicc rovatának színvonalát…
2. Vannak még Magyarországon olynok, akik elhiik, akár egy kérdőjel igazságtartalmát is?
3. 97%, 93% basszus, milyen brutál adatbázisból dolgoznak?
4. Ki az az elmeroggyant, aki feszt nagybetűket használ?ű
5. Hogy-hogy csak 24 jték kellett ahhoz, hogy egy „lemondási szándékot” jelző válasz-levelezőlapot is bedobjanak?
6. És én miért nem hajítottam ki a levelet a kukába? Azonnal?!
Somogyi dallamok szűrődnek ki, mit szűrődnek, gyakorlatilag attól zeng a buszpályaudvar és környéke. A suliban valami próba lehet, szilaj táncolás, hujogatás és kacagás hallatszik. Elsőre nem mondanám, hogy felvételt hallunk, de vidám, ami jó. Ez most nagyon kellett.
UPDATE!
Visszafelé jövet már mezőségi is szólt. Valami mindenképpen hallatszott, meg csapásolás. Mégjobb. Viszont felvétel és valószínűleg táncosok próbája lehet. De a klasszikus magyarfocistásoshimuszos férfi danolászás, na az is zeng... :)
Csend, éjszaka és egy pléd a kertben a földre terítve. Eger felett régen nem látott csillagok ragyognak, a Tejút is dereng, és nem csak úgy, a perifériás látásod miatt. A lány is felkiált:
- Úú!
- Miaz?
- Látom! Én is, a Tejutat.
És biztos vagyok benne, hogy mosolyog. Körülöttünk enyhe almaillat terjeng, egy palack rose árasztja magából. Töltök, neki is, de fél szemem az égen.
- Áhhá!
- Én is!
A lány előrébb jár néggyel, úgyhogy van mit behozni. Mivel még nem jött el az ideje, nem is érkeztek olyan sűrűn, van az embernek ideje elkalandozni. Közben harmat száll le, közelebb kell bújni.
- Óó!
- Franc… merre ment? – de csak mutatja. Keze sötét sziluett az égen.
Előbb denevért láttam röppenni, hasát alulról világította meg a város, azt hittem hirtelen, hogy, de nem. Hihetetlen, hogy milyen fényszennyezés van a városban, de ez az este! Amúgy meg ha majd sok pénzem lesz, elmegyek a Csendes Óceán kellős közepire, egy hajóra, azon is lekapcsoltatom a világítást, és majd bámulok felfelé. Ha pedig még több pénzem lesz, akkor szólok a kapitánynak, hogy hajókázzunk már le a déli féltekére is, ott is lenne egy kis nézelődnivalóm.
- Úú, bazz! Ez még füstölt is!
- Láttam!
- Úgy nézett ki, mint egy lángoló gőzmozdony a távolban.
A bor – ami amúgy Monarchia Winery rosé 2009 - enyhén csípi a nyelvemet, fröccsnek kiváló lenne, így annyira nem fogy. A kert kicsi, házak és garázsok között bújik meg, az égbolt jelentős része nem is látszik, egyes csillagok bebújtak az épületek mögé, mások, keleten viszont felbukkantak, miközben a perseidák töretlen nyugalommal hullanak alá, és rengeteg ember kívánsága okoz hatalmas asztrális dugót szerte a világon.
Tényleg, mi lehet a mögött, hogy egy értelmes, alapjában véve olcsó, folyamatosan megújuló energia helyett, egy kevésbé megújulóra alapuló erőművet akarnak? Vagy az, hogy nem értenek hozzá, vagy az, hogy nem érdekli őket, vagy az, hogy minél több pénz juthasson a szerződésekből, csurranó-cseppenőből helyi cégeknek, potentátoknak. Elmebaj.
Eger MJV hivatalos honlapjáról
