Már megint megelőztek a szentimentális emlékeim közreadása tekintetében, ugyanis egy helyi tollnok már megírta véleményét a Dobó tér rekonstrukciójával és azon belül a Kisfaludi lovas szobor áthelyezésével kapcsolatban. Amúgy jók az érvei, 100%-ig egyet értek vele.
A szentimentalizmushoz visszatérve: a minap kérdezték tőlem, hogy akkor én hogy látom ezt a szobor áthelyezősdit? Mondtam, hogy engem szakmai, racionális érvekkel akármiről meg lehet győzni, és azoknak ellentétjeiről is, de ha falhoz állítanának és döntenem kellene, akkor aza az emlék ugrik be, hogy milyen jó is volt ott mászkálni a lovak között, meg csimpaszkodni. Igaz anyu vagy apu karja leszakadt, mire felraktak bennünket, így külön öröm volt, amikor már magunk fel tudtunk kapaszkodni a talapzatra.
Ez még ugye nem érv, mert hát bárhol lehet az a szobor és ugyan úgy lehet mászkálni a lovak között, akár áthelyezve, akár anélkül, sőt a Dózsa György téren még emelvényre sem kellene lépni. Ami kimondottan zavar az az, hogy hogyan lehet ilyen elvtelenül, rosszindulatúan és cinikusan kihasználni ezt a szobrot holmi politikai csatározásokra. Ügyes mindenesetre, de azért mégis úgy gondolom, hogy kampánytémává emelni egy dolog, de igazi, helyi népszavazásra kellene bízni a dolgot. Ott aztán nincs kecmec, az ikszek majd eldöntik a kérdést. Nincs a kérdőív kitöltése során nyomásgyakorlás, nem tudják kihasználni a választókat, a helyi lakosokat sem.
